Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Tudat-lépcső-fokok kr.IST.óf.IST.ván tollából

EON Tudat

A Szelídek

2017. július 08. - kr.IST.óf.IST.ván

„A szelídek az egótlanok. Ők azok, akik ráébredtek önmaguk esszenciális, valódi természetére -tudat voltukra-, és ezt az esszenciát minden „másban”, minden létformában is észreveszik. Önmegadott állapotban élnek, és ezért érzik egységüket az egésszel és a Forrással. Megtestesítik azt a fölébredt tudatot, ami bolygónkon az élet valamennyi aspektusát megváltoztatja, a természetet is beleértve, mert az élet a Földön elválaszthatatlan attól az emberi tudattól, amely észleli azt, és interakcióba lép vele. Ebben az értelemben lesz a Föld a szelídeké.

Új faj jelenik meg a bolygón. Most jelenik meg, és az te vagy!”

Eckhart Tolle: Új Föld

Kristóf István: A SZELÍDEK

 Fény Tűzből született

izzó meleged vibráló vörössége:

a hideg sötétség jég páncélját

átdöfő szív-Szeretet parázs-parány.

 

Állj mellénk!

Ülj közénk!

Merítkezz meg az

Élet Vizében:

az Örök Szeretet-Mindenben.

Haragod szálljon tova,

pihenj meg, s tekints

az angyali szemek kacajába,

a végtelen nyugalom

áradjon szét tagjaidban,

s merd azt hinni,

hogy tartasz valahova,

s nem vagy egyedül.

 

Ha hiszel önmagadban,

Mindenben hiszel.

Gyermeked mosolya,

Föld-Anya oltalma kísér.

Félelmed hagyd!

Lépj tovább, vagy küzdj,

hogy tehesd mit kell.

 

Jutalmad nem pénz,

vagyonod elvész,

s mégis gazdag vagy,

ha úgy érzed köztünk vagy.

Adj kicsit magadból,

s érkezik magasból

Fény-posta melegség.

Szíved fogadja,

s kezed úgy szórja,

hogy jusson Mindennek.

 

Majd langyos, csiklandó

érzésként millió parány

tér meg hozzád,

ha vártad, ha nem.

Itt nincs ütleg,

minden nap ünnep,

de van öröm és becsület,

gerinc és Szeretet,

összetartó kapocs,

mely nem szagtalan és ropogós.

 

Kemény a küzdelem.

Nem könnyű. Végtelen.

De jó Úton haladsz,

míg köztünk maradsz.

Csillagos éjszaka vándora vagy,

cipeled haragod, s bosszúszomjad.

 

Most torpanj meg!

Szakítsd félbe Utad!

Térj be sátrunkba!

Dühöd hagyd odakünn!

Fejed hajtsd párnádra!

Áradjon nyugalom,

s Szeretet pránádba!

Lépj közénk, szállj velünk,

légy szelíd, higgy bennünk…

Út-Fonal

ÚT-FONAL

 

 

Fény-Világból jöttél e Földre,

Hogy feledd Ki vagy,

S tanulj e helyen,

Mely kegyetlen és szép.

Oly valódi,

És mégis káprázat neked,

Ki Minden vagy a mindenségben,

De ember vagy a planétán.

 

Keservek, kínok között,

Életeken, s halálokon át

Viszed sorsod kusza szálát,

Mit Te fontál,

S gombolyítottál,

Ha hiszed, ha nem.

 

Te vagy Önnön léted kulcsa,

Földi sorsod számos Útja.

Láthatsz bármit itt e Földön,

Lehetsz bárki;

Bárki voltál.

 

Megszülettél, jobbá lettél;

Majd meghaltál számtalanszor.

Ha így is volt,

Ne félj,

Hisz e lét csak próbák sora,

És ha elbuksz,

Kezdhetsz újra.

 

Te vagy Mester és Tanítvány.

 

Lásd Önmagad

Saját szemmel,

Ne kettővel:

Mindent látó belső eggyel.

Ne Félj!

Szeress!

Hisz ez van benned.

http://kristofreepoet.atw.hu/

Szeretett Ember

SZERETETT EMBER

 

Hűs ködbe vész erdő mélye,

s ösvényeit pára rejti.

Világunknak fösvényeit

halandó még nem is sejti;

Majd a fátyol lassan felszáll,

Napnak Fénye Utat talál.

 

A rengeteg legmélyében

harmatcsepp szór ezer szikrát,

Tűz és Víz hoz fagyos jeget,

s forrón fúvó déli szelet,

erejük így omlaszt sziklát.

 

Az Igazság lassú fegyver,

Hazugsággal szemben nem nyer,

Szeretett az Igaz ember,

míg a hazug mindig kever,

mérget szórva mindenkire,

ha megússza, mindegy kire.

 

Ám hatalma lassan oszlik,

s az Igaz erő lassan eljő:

Mint száraz rétre langyos eső.

Kizöldül a fakó Világ,

mezőn nyílik ezer virág,

Élet-Virág szívedbe fér,

Szellemeddel egy Testben él.

 

Igaz ember immár nem fél:

Új-Világ-Lét jött el Testvér.

 

A Fotón: Dávid Júlia festménye

http://kristofreepoet.atw.hu/

Sólyom Szárnyán

SÓLYOM SZÁRNYÁN

 

Holdsugár láttat erdő mélyi rejteket,

hol ősi teremtmények dala száll.

Bárhol légy, füledbe cseng ez ének,

Sólyom röpte tekint szerte,

szárnya némán suhog,

de Te hallod a szél vad zúgását,

érzed a Lét rohanását.

 

Ne nézz!

Láss e Világban!

Benne vagy;

Hisz Te vagy.

Mit teszel: ő cselekszi,

s minek híját érzed,

az neki sincsen.

 

Szállj tova!

Lábadon századok pora.

Időtlen időket tapasztalj,

érezd őseid vérét ereidben,

üzenetet hordasz,

minden sejted felkiált:

Cselekedned kell!

Honodnak szüksége van rád!

 

Szeresd véred,

rokon néped,

Ősi Léted

visszatérhet.

Tán sokan veszünk oda,

de szívünkben él szeretteink nyoma.

Éltük éltünk,

értük éltünk.

Bánatunk múljék,

sóhajunk szálljon

Sólyommal tova.

 

Meg se álljon,

hisz a Szeretet

örökkön köztünk jár;

Szívünkben él,

Lelkünkből jő,

s ha Testünk megremeg,

Szellemünk fél.

 

Ő óv bennünket,

oltalmat nyújt,

sorsodban jő

férfi, vagy nő,

s gyermek,

szülő,

barát, testvér;

Veled repül mind

Sólyom szárnyán.

Szeresd fiad

Ősi Hazám!

http://kristofreepoet.atw.hu/

Fény-Otthon

  FÉNY-OTTHON

 

Örök Kristály-Létben,

tisztán csordogált

a csilingelő patak,

hűs erdő mélyén,

csicsergő madárdalban

fürdő hajnali párában elveszve.

 

Majd az égi Fény Szívéből

arany sugár érkezett,

oszlatva ködöt,

s hideget.

 

Nap-nap után,

évről-évre,

századokon át mosollyal

kísérte Föld-Anya

gyermekei Útját,

kik a Fény-Világot kutatták,

lassan haladva céljuk felé.

 

Tudd hát Örök-Létbe

visszatérő Szellem-Vándor,

mit kutattál ezer éve,

s mint vezetett Utad;

Fény Útját most meglelheted;

Lelked vezessen,

ki Szívedből szól,

hisz ott van mire vágysz:

az örök Szeretet. . .

 

Az Új Világ;

az Ember igaz

Fény-Lét Otthona.

 

Látod már?

 

Megérkeztél. . .

Megérkeztünk!

http://users.atw.hu/kristofreepoet/fenyotthon.htm

Nyíló Világ

NYÍLÓ  VILÁG

 

Nyíló virágok illata

száll tova

fény-szellőben fürdő réteken.

Nyíló Világok találnak

új Utat,

míg a régi letűnt

hangulatok simogatják Lelked.

Nyílj ki,

mint a virág,

mely csábít illatával,

hamvas szirmait felkínálva,

míg te felhőjében gyönyörrel fürdesz.

Nyílik e a Világ,

mi körötted tiéd,

s Te vagy benne Minden ?

 

Érezd változó Világod Virágát,

Életed új útjának irányát!

 

A Fény,

mely körötted meleget ád,

óvón ölel,

s eláraszt Léttel,

most jobbját nyújtja feléd;

Figyelj rá!

Te vagy a Fény.

Te vagy a Lét.

Minden vagy.

A Fény Minden.

Figyelj Mindenre!

Tekints Önmagadba:

Fény-Valódba.

Való-Lét

VALÓ  LÉT

 

Örökléted évmilliók őrzik,

Mit egy apró fuvallat

Semmivé szór

Hogy a végtelenből

Teremjen egy pillanat, mit úgy hívsz:

Jelen-Lét.

A Múlt tovatűnő Eonjai

Illúzió-idők…

Hisz mindez Semmi.

 

A Jelen él,

Míg a múlt holt kő;

Rideg, szürke Hold-kő,

És por.

Hideg, és sötét nyugalom a végtelenben,

Mígnem rávetül a fény,

S melegség tölti el sajt-orcáját.

 

Így tűnik el,

S így tűnik fel

Minden,

Mi Jelen.

A múlt illúzió,

A jövő ismeretlen

Semmi a semmiben.

 

Így hát tudd mi vagy:

A Minden.

A végtelen,

Mi csak egy pillanat,

Mely örökké tart.

Visszatérés

VISSZATÉRÉS

 

A barlang sötét csendjét

ritmus üti fel-fel,

s cseppek csengő hangja

épít új tornyokat,

sok ezer év alatt.

 

Míg a hideg uralt mindent,

s holt lég ontott

halott nyugalmat,

addig

Semmi volt a neve Mindennek.

 

Míg egyszer egy parány vízcsepp

hatalma férkőzött be e

Semmi-csendbe,

s kezdte meg építő

csepp-kő munkáját

Életet hozva a

Sivár Világba.

 

Emberek érkeznek,

és távoznak

sötét Úton

Fényből Fénybe,

Világokon át,

Ember-öltők

szabad költők,

Életükbe dicsfényt szövők,

milliók,

kik mind építők:

 

Föld-Anya Világába.

Tudatuk itt jár,

s kél velük:

irányítja Testük,

míg Szellemük el-elszáll,

és Lelkük vigaszt,

s erőt kínál.

 

Fény Úton érkeznek

e gyönyörű Világba

feledve Mindent és Mindenkit,

új Utakat járva.

Hosszú menet,

sok Szeretet,

Fájdalom,

s Gyönyör

után

térnek vissza Fény Utakon

oly Világba,

hol ott van Minden a Fényben.

 

Mégis újra Visszatérnek;

szeretni és gyűlölni,

sírni és nevetni,

ölni és születni.

Tanulni, felnőni:

fejlődni,

Hibákat véteni,

DE VISSZA KELL TÉRNI;

ÉLNI…

Sors-Út

SORS-ÚT

 

Langyos eső áztatja a Földet,

míg számtalan élő szomját oltja;

Erdő lombkoronája áhított

nedvét szomjazva fogadja.

 

Tenger zöld levél,

ezer suttog, mesél,

míg apránként csordogál

alá az égi áldás.

 

A csepp Útja csak egy,

s a csurgó parány

csupán itt haladhat,

bármit kíván,

sorsa ez:

 

Útja kemény kérgen átvezet,

ha mást akar,

egyebet nem tehet.

Halad tova,

hisz neki ez rendeltetett.

Fény-Nap

FÉNY-NAP

 

Csobogó patakok  tiszta vize

jő hegyek szívéből fakadva,

csengettyű zenével megáldva

völgy némaságát.

Ősök Szelleme szeretet emlékkel

száll tova völgyeken,

s hegyek ormán

tiszta könnyedséggel,

Fény-áradással zavartalan.

Puszták,tengerek,sziklaszirtek

Ős-Világa,

s a Világok mindenike

jő el hozzád ma.

E nap a Fény napja:

e napon Nap Fénye jő,

s véle elszáll az Idő,

mely immáron nem maradhat.

E Világ nem nyújt néki helyt tovább.

 

Vedd át helyed!

Önmagad Útján jártál be

számtalan Létet,

tapasztaltál meg oly sokféle Éltet.

Tanultál, hogy e nap tiéd légyen.

Bölcs Szellemed tapasztalt

a hosszú út alatt,

s láthatott teremtő álmokat,

Világ-Léteket,

felvillanó és kihunyó

parány Élteket,

hogy egyszer megérkezz e helyre,

mely kezedbe ad Mindent.

S most tedd mit bölcs Szellemed súg,

hisz Te vagy ő,

az örök Mindenség időtlen Világa,

álmokban teremtő Lét.

A végtelenbe távozó,

végtelenből érkező,

örök utazó

Teremtő Mindenség.

Ő már Te vagy,

Te vagy a Világ,

Te vagy a Lét,

Ti vagytok a számtalan Világ,

Ti vagytok az ezerarcú Lét

végtelen tere,

s kezetekben ott a Világ:

Végtelen Mindenség,

mely Egy,

hisz a Szellem-Lét értelme,

a múlandó Lélek egyetlen oka,

mely Fényt hoz a Mindenségbe,

értelmet a Világ-Létbe,

az örökkön örökké való:

Szeretet-Óceán.