Kristóf István: ÚT-FONAL
Fény-Világból jöttél e Földre,
Hogy feledd Ki vagy,
S tanulj e helyen,
Mely kegyetlen és szép.
Oly valódi,
És mégis káprázat neked,
Ki Minden vagy a mindenségben,
De ember vagy a planétán.
Keservek, kínok között,
Életeken, s halálokon át
Viszed sorsod kusza szálát,
Mit Te fontál,
S gombolyítottál,
Ha hiszed, ha nem.
Te vagy Önnön léted kulcsa,
Földi sorsod számos Útja.
Láthatsz bármit itt e Földön,
Lehetsz bárki;
Bárki voltál.
Megszülettél, jobbá lettél;
Majd meghaltál számtalanszor.
Ha így is volt,
Ne félj,
Hisz e lét csak próbák sora,
És ha elbuksz,
Kezdhetsz újra.
Te vagy Mester és Tanítvány.
Lásd Önmagad
Saját szemmel,
Ne kettővel:
Mindent látó belső eggyel.
Ne Félj!
Szeress!
Hisz ez van benned.
Ajánlom a következő írásokat:
Tudatosság...Mit Jelent? 11. rész Pár-Kapcsolat
Az Apostoli Magyar Szent Korona Alkotmánya
A Női és Férfi Erők
Fény Otthon
A Világ RendSZERe: MÁS-VILÁG weboldal
