Kristóf István: VISSZATÉRÉS
A barlang sötét csendjét
ritmus üti fel-fel,
s cseppek csengő hangja
épít új tornyokat,
sok ezer év alatt.
Míg a hideg uralt mindent,
s holt lég ontott
halott nyugalmat,
addig
Semmi volt a neve Mindennek.
Míg egyszer egy parány vízcsepp
hatalma férkőzött be e
Semmi-csendbe,
s kezdte meg építő
csepp-kő munkáját
Életet hozva a
Sivár Világba.
Emberek érkeznek,
és távoznak
sötét Úton
Fényből Fénybe,
Világokon át,
Ember-öltők
szabad költők,
Életükbe dicsfényt szövők,
milliók,
kik mind építők:
Föld-Anya Világába.
Tudatuk itt jár,
s kél velük:
irányítja Testük,
míg Szellemük el-elszáll,
és Lelkük vigaszt,
s erőt kínál.
Fény Úton érkeznek
e gyönyörű Világba
feledve Mindent és Mindenkit,
új Utakat járva.
Hosszú menet,
sok Szeretet,
Fájdalom,
s Gyönyör
után
térnek vissza Fény Utakon
oly Világba,
hol ott van Minden a Fényben.
Mégis újra Visszatérnek;
szeretni és gyűlölni,
sírni és nevetni,
ölni és születni.
Tanulni, felnőni:
fejlődni,
Hibákat véteni,
DE VISSZA KELL TÉRNI;
ÉLNI…
Ajánlom a következő írásokat:
Tudatosság...Mit Jelent? 12. rész A Való Világ
Oszd Meg és Uralkodj!
Világ, Szövet,s Ég
Lét-Síkok
A Világ RendSZERe: MÁS-VILÁG weboldal
