Kristóf István: SORS-ÚT
Langyos eső áztatja a Földet,
míg számtalan élő szomját oltja;
Erdő lombkoronája áhított
nedvét szomjazva fogadja.
Tenger zöld levél,
ezer suttog, mesél,
míg apránként csordogál
alá az égi áldás.
A csepp Útja csak egy,
s a csurgó parány
csupán itt haladhat,
bármit kíván,
sorsa ez:
Útja kemény kérgen átvezet,
ha mást akar,
egyebet nem tehet.
Halad tova,
hisz neki ez rendeltetett.
Ajánlom a következő írásokat:
Tudatosság-Karma (még ma)
Népek,Nemzetek Sorsa, Karmája
A Női Mellek a Média Rideg Elutasításában
Nő
A Világ RendSZERe: MÁS-VILÁG weboldal
